Tegye fel a kezét aki tudta, hogy Vietnámban picsa hideg is tud lenni. Persze nem délen, ott most is 30 fok van. Na de itt északon? 10 fok. Legalábbis ilyenkor este-éjjel.

Tudom, az elvileg barátságos-kellemes koratavaszi idő. Otthon. Itt ugyanis télen is nagy a páratartalom, ezért a hideget az ember belülről, a csontjaiból érzi. Amíg az ember otthon vidáman felöltözik, itt ez csak részben segít, mert a hideg nyirkos levegő mindent átjár.

A házakat is, mert se fűtés, se szigetelés. A légkondit lehet főtésre állítani, de az is csak átmeneti megoldás, mert attól még a falak nem melegszenek át.

Szél is van, az se segíts sokat.

Egy ismerős kis magyar csapat január elején indult délről Ho Chi Minh Városból (HCMC) felfelé, hogy majd apránként feljönnek Hanoiba, és elmennek megnézni a Ha Long öböl (UNESCO világörökség) szépségeit. Közép-Vietmámban feladták, mondván hogy ha ilyen tré az idő, akkor nem mennek tovább. Inkább átmennek Laoszba, ott jó az idő. És ahol ők meggondolták magukat, az innen egy órányira van. Repülővel.

Szóval hideg van, és megfáztam, de legalábbis köhögök. Motorozni muszáj, így aztán a rendes ilyenkor szokásos téli ruházatomban motorozok. Póló, ing, pulóver, dzseki, sál, kesztyű, fejen bukósisak, zárt cipő, farmer. Ebben nincs semmi rendkívüli.

Az viszont nem teljesen normális (nekünk) amit ma láttam. Csinos, 18-20 év körüli lányka, repeszt motorral. Ruházata: Pizsama (az itt kvázi normális nappali utcai(!) viselet), kosztumfelső, egyik keze a zsebében, fején semmi még sisak se, lábán vietnámi papucs, amúgy mezítláb.

A látványtól megfagyott az ereimben a hidegvér.