Elnyertem a "Mr. Deadline" becenevet. Kicsit más volt a stílusunk, sebességünk, és természetesen a kommunikációs eszköztárunk is. Számtalanszor előfordult, hogy feltettem egy eldöntentő kérdést a kollégáimnak. Igen vagy nem? Ennyi.

Erre a válasz egy fél órás körmondat volt. Ezek végighallgatásához, és a megfelelő információ kiszűréséhez igen sok türelem kell. Meg idő, de az most nincs, mert el kellene indulni az egyik új szolgáltatással, amihez nagy reményeket fűz a tulaj.

Mivel a türelem sok energiát igényel, új szórakozást találtam magamnak. Nem szép, de roppant szórakoztató. Szivatom a kollégáimat. Na nem nagyon, és nem úgy hogy nekik nagyon rossz legyen, de azért be kell vallanom, hogy egyszerűen a gonoszkodás vezérel.

Ülünk egy mebeszélésen, és -számukra- váratlanul mondok egy-egy jó előre begyakorolt, nem alapvető mondatot vietnámiul.

Mondjuk olyat, hogy "szar az idő" vagy "igen, első a biztonság". Ezen aztán kellően elképednek, mert én ugye hivatalosan - és a gyakorlatban - nem beszélek vietnámiul. Szóval ez remek szórakozás, mert nem tudják, hogy hányadán is álljanak velem.

Ezzel helyreállni érzem a világ rendjét, és ha ők azzal fárasztanak, hogy nem a kérdésre válaszolnak, akkor legalább ezen a módon tudok egy kicsit törleszteni.

Most újabb kihívásom van a hétvégére. Üzleti tervet írok, és minden szükséges pénzügyi kimutatás, mérleg, eredménylevezetés, cash-flow vietnámiul van. Feltett szándékom, hogy ezeknek a szakkifejezéseit megtanulom vietnámiul, mert most a főkönyvelőn van a sor....sok van a rovásán ;)

És ha nem vigyázok így még a végén tényleg megtanulom a nyelvet egyszer csak.