Kb 10 éve hallottam először, hogy Kína elég nagy ahhoz, hogy mindenre legyen példa, és természetesen az ellenkezőjére is. Akkor ezt értettem is meg nem is, de inkább amolyan keletieskedő okoskodásnak gondoltam. Aztán amikor Ázsiába hozott a jósors, akkor kezdtem megérteni a fenti állítás igazát.

Az ember az első időkben rácsodálkozik a különbségekre. Ki-ki vérmérséklete, rugalmassága és nyitottsága, na meg türelme alapján reagálja le a történéseket. Én például türelemből nagyon sokat tanultam az elmúlt pár évben. Szóval az ember elvan azzal, hogy "jé, ez se olyan, mint otthon". Például a horgászat. Mert amit itt művelnek ezen a címen, azt nálunk otthon büntetik. Nem csalival, meg úszóval oldják meg a halfogást, hanem "gereblyéznek".

Ez abból áll, hogy áll a víz mellett (vagy a vízben, ahogy a mellékelt ábra mutatja) a fickó, és van egy bambuszbotja, meg valami zsinórja feltekerve valami alkalmatosságra. A madzag végén meg ólom van, vagy valami nehezék amiből kampók lógnak ki. Ezt aztán behajítják a vízbe és erős oldalsó rángató mozdulatokkal kihúzkodják a vízből a fenti kampós valamit abban a reményben, hogy majd beleakad valami halba.

Először elég ilyesztő, amikor az ember elmegy motorral egy pár ilyen ember mellett, mert nem lehet tudni, hogy éppen nem akkor dobja-e a jóember a kampós szerszámját.

Aztán az ember szépen lassan megszokja, és ez lesz a normális. Ma viszont olyat láttam az ablakból, amin egészen elképedtem. Egy fikcó ült egy rendes horgászbottal a tó partján, és HORGÁSZOTT. Arra lettem figyelmes, hogy az úszót állítgatja. Egészen zavarbaejtő volt, hogy számunkra normális módon akart halat fogni :)

Ime két kép annak a tónak az öbléről amiről fentebb szó volt. Egyébként mind a két képen rajta van a ház ahol dolgozom. Az időjárás meg pont ilyen, mint a szürkébbik képen. Úgy értem, hogy azóta hogy itt vagyok. Már volt 4 napsütéses nap idén. Szívderítő :)