Olyan ez, mint a fegyver a színielőadásban. Ha egyszer a szinpadon van, egyszer csak történik vele valami. A Karaoke is ilyen. Itt van körülötted, körbevesz, nem tudsz elmenekülni előle. Évekig próbáltam mindenféle trükköt bevetni, de végül meg kellett adnom magam. Elveszettem a karaoke-szüzességemet.

Nekem olyan fülem van, hogy ha egy csepp eső ráesik, akkor kirügyezik. A táncban is ez van, a ritmus szent dolog, nem lépünk rá....szóval kicsit hátrányos helyzetű vagyok, kétségtelen és ehhez mértékű a motivációm is az énekléshez. Semennyi. De úgy hozta a sors, hogy Nőnap(!!!) alkalmából elmentünk a céggel ebédelni, majd karaokezni.

Persze nem indult ez egyszerűen, mert szervezési képesség alulmaradt a lelkesedéssel szemben. Magyarán kitalálta a csapat, hogy hova menjünk enni, és odamentünk. A tervezett induláshoz képest egy órával később, ami azzal járt, hogy a hely (nőnap és déli fél egy révén) teli volt, nem fértünk be. (nem, asztalt senki nem foglalt)

Ilyenkor nem az van, hogy az emberek megfogják a telefont és addig hívnak közeli éttermeket, amíg találnak egy megfelelőt ahol hely is van. Dehogy. Elindultunk motorral egy irányba, hogy majd találunk valamit...ennek ugye borítékolható a hatékonysága.

De lett etető, ettünk, természetesen ittunk is, majd mintegy 1,5 órával később kitalálták a kollégák, hogy akkor el kellene menni karaokezni. (csak bennem merült fel a kérdés, hogy biztos, hogy ezt a munkaidő közepén kell-e, de ha Rómában vagy....)

Szóval elindultunk a karaoke bárba. Motorral szintén, nem is volt messze...mindenki leparkolt, vártunk még pár emberre akik parkoltak a kocsikkal, aztán 10 perc szerencsétlen semmittevést követően elindult a banda elfele.

Kérdem, mi a répa történik. Erre az a válasz, hogy kicsi a hely, nem férünk be:)

Ostobaság lett volna megkérdezni, hogy 1, nem tudtuk ezt előre 2, mi tartott ezen 10 percig felismerni?

így vissaszálltunk a motorokra és elindultunk több részletben valamerre. Kicsit szétszakadt a társaság, többszöri telefonálás nyomán sikerült odatalálni a kb 4-5 kilométerre lévő másik bárba. (nem tudom, figyeljük-e még, hogy ezidáig mennyi időt sikerült elkúrni a semmire)

Majdan bárba fel, egymást váltották a kollégák, akik lelkesen énekelték a nemzetiségi ihletésű dalokat. Az egyik IT-s srác egyébként elveszett tehetség, komolyan állást kellene változtatnia, baromi jól énekel.

Én kialibiztem, hogy ne kelljen énekelnem, de ezt csak úgy sikerült, hogy megígértem, legközelebbre megtanulok valamit vietnámiul....:D Igazából eddig is jól megvoltam Karaoke nélkül, nem értem, mi a jó abban, hogy jól-rosszul énekelni tudó emberek egymásnak danolásznak. Én maradok a fürdőszobánál.